Hírek

XVI. heti tudománykör elemistáknak

Bővebben...:

Rendhagyó történelemóra Március 15-én

Bővebben...:

XV. heti tudománykör

Bővebben...:

95 nap Izlandon - Mátyás Eszter véndiák előadása

 

Bővebben...:

Legfrissebb videó

Támogatóink

A kollégium zászlója

„Az unitárius kollégium díszlobogója” címet viselte Boros György 1901-ben megjelent: „Az Unitárius Kollégium története” című könyvében az az írás, melyben Fangh Erzsébet, a hajdani zászló-bizottság elnöke elmeséli, hogyan lett az ötletből tett.

009 1021_jzsuk_ballagas_2012_foto_biro_istvan 012 1057_jzsuk_ballagas_2012_foto_biro_istvan

Ez úgy történt, hogy az „unitárius lányok” szerettek volna valamilyen formában adakozni a kollégium új épületének megnyitásakor. A Gondviselés segítségükre volt: a Dávid Ferenc Egylet felkérte az unitárius leányokat egy díszes lobogó elkészítésére. Megalakult a zászló - bizottság Fangh Erzsébet elnökletével. Sajnos a 22 tagú bizottságból eddig csak Ferenc Zsuzsa pénztárnok, Gyöngyösi Berta jegyző és Kovács Irén titkár nevét ismerjük.

011 1053_jzsuk_ballagas_2012_foto_biro_istvan

A zászló tervezését Pákei Lajos építőművész végezte, akinek nevéhez sok, ma is látható kolozsvári remekmű tervezése kötődik: New York szálló (Continental) a Szent Mihály templom kertjének kerítése, a Mátyás Király és Erzsébet királyné szobrok talapzata és számos síremlék a Házsongárdi temetőben, köztük, a cikk témájához is kapcsolható Brassai - síremlék. A XX. század elei Kolozsvár talán legszebb épülete, a mintaszerű tanintézet, maga az Unitárius Kollégium.
Pallas Athénét (a zászló kék oldalán), a tudomány és bölcsesség istenasszonyát, Veress Zoltán, sokoldalú, de főképpen dekoratív irányú festő festette meg. Érdekességként említeném, hogy a kollégium amfiteátrumszerű kazettás mennyezetű dísztermének tizenöt unitárius személyiségét ábrázoló relief portréját a festő felesége, Veress Zoltánné Kozma Erzsébet mintázta. A szintén általa mintázott Brassai mellszobrát viszont a már említett Pákei által tervezve síremlékre helyezték.... A kitérőt főképpen az akkori viszonyok megértéséért tettem, jelezve, hogy az egész kolozsvári unitárius közösség valamilyen formában részt vett az új kollégium létrehozásában és szervesen kapcsolódott minden elem a kivitelezésbe, hogy a zászló is szükségszerű volt a nagy egészben.

015 1087_jzsuk_ballagas_2012_foto_biro_istvan
Térjünk vissza a zászló krónikájához! A költségek fedezésére gyűjtést szerveztek, hogy Erdély különböző részeiben elszórtan élő unitárius lányok közös adománya legyen a készülendő zászló. Cikkét a következő mondattal zárja Fangh Erzsébet: „Legyen e zászló a tudomány, a hit, a szeretet symbóluma, melyet a jövőben vetett rendíthetetlen hittel, reménnyel nyújt át az unitárius kollégium ifjúságának a magyar leányok kis serege.” A zászló ünnepélyes átadására, az Unitárius Kollégium megnyitására rendezett 1901. szeptember 21–23. közötti háromnapos ünnepségsorozat keretében került sor. A Pákei Lajos tervezte és az unitárius lányok által hímzett zászlót Dr. Gál Kelemen, a kollégium igazgatója vette át. Ferencz József unitárius püspök a falba helyezte az építkezési emlékokmányokat. Az ünnepség után az unitárius egyház díszebédet adott a New York szálloda éttermében. Erdély legszebb iskolájában 1901. szeptember 25-én megkezdődött a tanítás. Így történt ez akkor.

 

Most pedig megpróbálom időrendben elmesélni az új zászló történetét.
1993-ban megalakult az Unitárius Kollégium, lévén, hogy a történelmi egyházak visszakapták elbitorolt tulajdonuk egy részét. Átrendezéskor, tatarozáskor került elő a „díszlobogó” egy duplafalú szekrény rejtekéből, igen megviselt állapotban.

A folytatáshoz elmondanám, hogy 1997-ben lettem kézműiparos, egyéni vállalkozó. Több más dolog mellett kézi hímzéssel is foglalkoztam. Akkoriban a Báthory István gimnáziumnak hímeztem Báthory-címeres nyakkendőket. Az Unitárius Kollégium igazgatónője, Popa Márta ezt megtudván megkeresett, s felkért az unitárius-címeres nyakkendők készítésére. Kihímeztem a prototípust, elfogadták, s elkezdődött egy több évig tartó, kölcsönös bizalmon alapuló, gyümölcsöző együttműködés. Több száz nyakkendőt hímeztem már a kollégiumnak.
2003-ban az Unitárius Kollégium felvette a János Zsigmond Unitárius Kollégium nevet. 2004-ben 

Popa Márta igazgatónő megmutatta a Kollégium féltve őrzött kincsét: a régi zászlót. Szinte alig jutottam szóhoz az ámulattól a csodálatos munka láttán. Természetesen a szakember szemével vizsgálgattam az öltéstechnikákat, a felhasznált anyagokat, a szép kivitelezést. Hogy is tudtak ilyen gyönyörűen dolgozni - mondtam. 2005-ben aztán felkérést kaptam egy másolat készítésére, s a régi zászló restaurálására. Hiszen erre már szükség is volt, ugyanis mióta megkerült, a zászlót alaposan használatba vették. Jelentős eseményekkor a templomban is ki volt téve, a végzősök sem ballaghattak nélküle. A büszke zászlóvivőkön kívül még „bojttartók” is voltak....
No, ez aztán volt a forró pillanat! Az első gondolatom az volt, hogy ez meghaladja az én képességeimet. Aztán azt gondoltam: micsoda kihívás, milyen szép feladat, Istenem, ha sikerülne, de boldog lennék.... Végül, egy merész elhatározással, igent mondtam. A restaurálást nem vállaltam, de szereztem szakembert Vajda Katalin személyében, aki a kolozsvári Történelmi Múzeumban restaurátor.

Solymosi Zsolt kocsival a lakásomra szállította a zászlót, melynek mérete 238 X 117 cm, bojttal együtt. Rögtönöztem egy felfüggesztést, s elkezdődött a munka. Mértem, méricskéltem, elkészült a mértani rajz s a részletrajzok. A betűket külön újra kellett szerkesztenem. Napokig nem tudtam nyugodtan aludni, tudván, milyen érték van a lakásomban. Igyekeztem minél hamarabb visszaszállítani az eredeti zászlót, s ígéretet kaptam arra, hogy ha valami gondom akad munka közben, megnézhetem. 

016 1101_jzsuk_ballagas_2012_foto_biro_istvan

Ez után következett az anyagbeszerzés, ami igencsak nehéz feladatnak bizonyult. Ezelőtt száz évvel egészen másfajta anyagokat használtak, mint amilyeneket ma árusítanak. Főként a hímzőszálak, aranyfonalak, zsinórok, szalagok okoztak nehézséget. Napokig tartott, amíg feltérképeztem a kínálatot, válogattam, kísérleteztem. Az anyagbeszerzés után jött a következő gond. Kiderült, hogy a bojtokat is én kell hogy elkészítsem. A bojtok alapját esztergált faalkatrészek képezik. Az asztalos, aki nekem fatojásokat esztergál, elvállalta. Készítettem egy ún. kivitelezési rajzot, az alapján elkészült az is. Így, hogy összeálltak a részletek, következett maga a zászló kivitelezése.
A lakást átrendeztem két napra, amíg tartott a rajzolás, ugyanis a zászló méretei miatt a padlón dolgoztam, szószerint négykézláb. A körbefutó girlandok öltéstechnikája okozta a következő fejtörést. Kísérleti darabokon dolgoztam, amíg rájöttem, hogyan készült, de sikerült. A MUSIS ET VIRTUTIBUS (Múzsák és Erények, avagy kópé „diákos” szabadfordításban - „Egy véka tudomány mellé egy köböl erkölcsöt.”), vastag aranyszállal hímzett felirat okozott nagy galibát. A régi zászló már a restaurátornál volt (lefejtve a kék oldalról, mely Pallas Athénét ábrázolja, s melyet már az 1960-as évek közepe táján kicseréltek), felmentem tehát megvizsgálni a zászló fonákját. Megdöbbentem a látottakon. Nem részletezem, hiszen az olvasót talán untatnám. A lényeg az, hogy azt a módszert nem tudtam alkalmazni megfelelő anyag hiányában, de komoly fejtörés, kísérletezés eredményeként sikerült megoldani. Aztán többhónapos hangya-munka következett. Kézzel hímezni szebb, értékesebb, mint a gépi hímzés, de igen lassan megy. Közelgett a határidő is. A restaurátortól megkaptam a régi zászló kék lapját, az én feladatom volt összeállítani a két oldalt, új zsinórzatot, bojtokat készíteni.

Nem voltak könnyű napok ezek, de ahogy alakult a „nagy mű” a kezem alatt, egyre bizakodóbb lettem. Mai napig nem tudom eldönteni, mi könnyebb, megtervezni valamit, vagy pontosan lemásolni? Minden igyekezetemmel azon voltam, hogy az új zászló tökéletes mása legyen a réginek. Hónapokig törtem a fejem minden munkafázis előtt, milyen megoldás lenne a legmegfelelőbb. Valósággal megszállottja lettem. Családom, barátaim, ismerőseim, találkozáskor nem azt kérdezték: hogy vagy? - hanem: hogy állsz a zászlóval?

Amikor elérkezett a mágikus pillanat: letettem a tűt, felfüggesztettem a függönytartóra a kész zászlót, s hosszú ideig gyönyörködtem benne: sikerült.

A zászlószentelésre 2006. december 21-én került sor a karácsonyi ünnepek kapcsán. A Dávid Ferenc díszterem zsúfolásig megtelt. A padokon mécsesek világítottak. Látható volt mindkét zászló. Sokan mondták, nehezen lehet a kettőt egymástól megkülönböztetni.

A gyerekek csodálatos előadást tartottak, a kórusművek már csak tetézték a bensőséges hangulatot. Soha nem fogom elfelejteni, amit akkor éreztem. Zászlószentelés után szólnom kellett a közönséghez, néhány szót a zászló történetéről. A meghatottságtól alig tudtam értelmesen beszélni, biztosan nem az ilyet nevezik remek szónoklatnak, de nem is ez a fontos. Egyszerűen boldog voltam. Hogy ne tartsanak nagyképűnek, nem részletezem itt a sok elismerést.

Hazafelé azon gondolkodtam: én már rég az örök vadászmezőkön leszek, de munkáimban, alkotásaimban tovább élek....

Hogy az utódomnak könnyebb dolga legyen, készítettem egy kincses dobozt: rajzok, maradék anyagok, fonalak, zsinórok, talán hasznát veszi majd.

Végezetül, hálásan köszönöm, hogy reám bízták ezt a nehéz, de szép feladatot. Használjátok sokáig szeretetben, békességben!

Szakács Éva

Untitled

 

Március 2017
H K Sz Cs P Szo V
27 28 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2