Épületeink
Egy kis sulitörténelem
Ha valaki azt hiszi, hogy manapság nehéz kollégistának lenni, akkor bizonyára nem ismeri teljes mértékben a kollégium immár 450 éves történelmét. Nagyon sok áldozat árán jutottunk el idáig, ahol ma vagyunk. Ha belegondolunk, mennyi minden történt az elmúlt 450 évben, akkor rádöbbenünk arra, hogy milyen szerencsések is vagyunk mi, hogy ebben a korban élünk, és egy olyan iskolába járunk, ami egykor országszerte ismert volt és az ország főiskolájának tekintették.
A forradalmak és háborúk közepette nehéz volt fenntartani egy iskolát úgy, hogy az 450 év után is ugyanazt a célt szolgálja, ugyanazokat az eszméket és szellemiséget képviselje és azokat továbbadja tanulóinak. Elég megemlítenem azt, hogy ezt a feladatot megnehezítette az is, hogy nem mindig volt ilyen tágas és biztonságos a kollégiumi épület, mint most; az iskola jelenlegi épülete 1901-ben épült, és ez a negyedik, amely az iskolának otthont ad.
Dávid Ferencnek, az unitárius egyházalapítónak köszönhető a kollégium megalakulása.
1566-tól 1693. október 10-ig a kollégium épülete az Óvárban volt, a szent ferenc-rendiek egykori zárdájában; az épület előbb lutheránus, aztán református, végül unitárius fennhatóság alá került. Az iskolát János Zsigmond erdélyi unitárius fejedelem két dézsmanegyedből tartotta fent. A kollégium ekkor élte virágkorát, ugyanis a fő- és köznemesség túlnyomó része az unitárius vallást követte, és ezek fiaikat a kollégiumban neveltették. Sőt, a szászok is előszeretettel küldték ide gyermekeiket. A kollégium az ország főiskolájának számított és helyettesítette az egyetemet.
Az iskola vezetősége is híres volt, a tanári kar egy része külföldről érkezett.
Ez a fényes korszak a 16. század végéig tartott. Ekkor az unitáriusok közül nagyon sokan a csatatéren meghaltak. Az egyház és az iskola történelmében ez a legnagyobb csapás Dávid Ferenc halála után. Az elkövetkező években Mihály vajda és Basta uralma fullasztotta vérbe az országot meg az egyházat. Ebben az időszakban a kollégium tanárai, a lelkészek és a püspök kénytelenek voltak külföldre menekülni. A hívek áttértek a jezsuita felekezethez, bujdostak vagy az életükkel fizettek hitük miatt.
Basta tábornok az egyház minden birtokát a jezsuita egyháznak adományozta., de Erdély következő magyar fejedelmének, Bocskai Istvánnak köszönhetően az egyház visszakapta elkobzott javait.
A 17. század folyamán Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi Ferenc különböző ürügyekkel a kollégium termeit más felekezeteknek ajándékozták. A helyzet egyre rosszabbodott, míg a kollégium épületét át kellett adni a katolikus egyháznak. A kollégisták még aznap átvonultak a piactéri római katolikus plébániára. Ez az épület 25 évig állt a kollégium rendelkezésére.
Az épület javításokra szorult, ezért két évig dolgoztak rajta, de a munkálatok befejezése után csak egy évig lehetett használni, mivel 1697. május 6-án tűz ütött ki a piacsoron, minek következtében a kollégium épülete és a két templom is leégett. Az épület felújításához hozzájárultak a hollandok is. Viszont mire ismét felújították az épületet a tanárok megszöktek, áttértek lutheránus hitre; a tanulók közül pedig néhányan a fegyverforgatásra képesek a Rákóczy-féle szabadságharcban a kurucok oldalán küzdöttek. A szatmári békekötés után az unitárius kollégium helyzete javulni látszott, de az igazán nagy kihívások csak ezután következtek.
A 18. század elején gróf Steinville hadikormányzó megjelent Kolozsváron csapataival; az unitárius hívek házait a katonák elfoglalták és az ott töltött három nap alatt nagy pusztításokat végeztek. A római katolikus püspök kívánságára úgy a kollégium, mint az egyház szinte teljes vagyonát lefoglalták. Az elkövetkező két évben az egyháznak nagy anyagi erőfeszítésbe került az iskola fenntartása. Pártfogók, támogatók híján a kollégiumot végül teljesen kifosztották és a királyi udvar parancsára 1718. április 1-jén a kollégium épületét és a mellette levő két házat Steinville-nek át kellett adják. Az egyháznak semmije sem maradt, ezért a kollégium megszűnt, a fiatalság szétszéledt.
Egy hét múlva, április 8-án az egyház új vezetőket választott, és elkezdték az adományok gyűjtését. Júniusban az egyház egy épületet kapott, és ezt kinevezték a kollégium új épületének. Ez volt a kollégium harmadik épülete.
Noha Steinville pár hónapra megszüntette, az iskola mégis újraindult, a tanítás megkezdésekor az épület két új teremmel bővült. Kezdetben csak tíz diák volt, de számuk egyre nőtt, és az épület már nem tudott helyet nyújtani az összes tanulónak. A hívek és Horváth P. Ferenc adományaival az épületet 8 teremről 30, majd 50 teremre bővítették. De ez a hely is kevésnek bizonyult.
Az iskola negyedik, egyben utolsó épületét 1901-ben foglalta el, Ferencz József püspök szolgálata alatt. Az épületet Pákei Lajos műépítész tervezte. Azóta az iskola működését csak a kommunista rendszer akadályozta meg. A forradalom után 1993-ban indult újra a tanítás és azóta tíz generáció végzett itt.
Bár az iskola állami fennhatóság alatt áll, az egyház mindenben támogatja. Így sikerült megőrizni az iskola szellemiségét, színvonalát, értékeit. De ehhez nem csak az egyház támogatására van szükség. Mi, kollégisták is felelősséggel tartozunk, hogy 450 év múlva a tanulók úgy nézzenek vissza iskolájuk múltjára, mint mi most.
